Rendszeresen olvasok egy-két nyelvoktatással foglalkozó weboldalt (köztük blogokat is), és itt egy cikk arról, hogy mit érdemes választani: nyelviskolát vagy magántanárt. Én ehhez hozzátennék egy harmadik megoldást is: az internetet. Lássuk szépen sorjában.

A magántanár:

• drága, jóval drágább, mint egy nyelviskola. Cserébe viszont
• alkalmazkodó. Nehéz lenne olyan magántanárt találni, aki nem alkalmazkodna hozzánk térben és időben is, legyen az Pesthidegkút vagy Soroksár, napközben, vagy reggel fél héttől. Ezen kívül
• személyre szabott oktatást nyújt, miután felmérte az igényeinket, és hogy pontosan mit is szeretnénk fejleszteni. Ez a két tulajdonsága teszi kitűnővé pl. kezdők, vagy nagyon elfoglalt tanulni szándékozók számára.
• ritkán szervezi hallgatóit csoportba (hacsak nem keresik meg kifejezetten többen, hogy szeretnének együtt tanulni). Ez érdekei ellen való lenne egyrészt (igen, néha a tanár is önző, bár a tanításnak csak a tudás átadásáról kellene szólnia), másrészt viszont valószínűleg nem lehet könnyű több, egymástól teljesen független ember programját az angolórára hangolni (ha egyszerű lenne, valószínűleg nyelviskolába mennének). Ennek következménye, hogy
• könnyű alkalmazkodni hozzá, hiszen a tanár csak egy hallgatóval foglalkozik, jó esetben könnyű megszokni egymás stílusát. Ennek azonban van más következménye is: ha nincs csoport, elveszik az egyik legfontosabb tényező: a hajtás, hogy jobb legyek a másiknál (másik oldalról: hogy segítsem a másikat, együtt legyünk jobbak).

A magántanár előnyei

• valószínűleg könnyedén találhatunk olyan magántanárt, aki helyben és időben alkalmazkodik hozzánk. Ha például Békásmegyeren lakunk és pincérként Rákospalotán dolgozunk, akkor is találhatunk olyan tanárt, aki nem csak az esti óránkban és a munkahelyünk felé valahol félúton áll a rendelkezésünkre. 
• a magántanárt könnyebb lecserélni, ha nem vagyunk vele elégedettek. (És ezt tegyük meg bátran!)
• a magántanárnak elvileg kutyakötelesége a szintünkhöz, érdeklődési területünkhöz alkalmazkodni, gyengeségeinket felmérni, azokra nagyobb hangsúlyt fektetni, stb. Ha például búváriskolát akarunk nyitni Ecuadorban és kizárólag a hárombetűs szavak megjegyzése okoz nehézséget, akkor jó esetben a magántanárral búvárkodással kapcsolatos blogokat olvasgatunk és hárombetűs szavakat gyakorlunk az óra egy részében. 

A magántanár hátrányai

• sokkal drágább a tanfolyamhoz képest (igaz, ha jól kihasználjuk a lehetőséget, és rövidebb időn belül jutunk el ugyanahhoz a célhoz, a ráfordított összeg megtérülhet)
• a magántanárral való tanulás - különösen ha kiismertük az illetőt - unalmassá válhat: mindig ugyanaz a lemez, mindig ugyanaz a hozzáállás, vélemény...
• elég, ha csak a magántanár kiejtését, beszédsebességét és kommunikációs stílusát szokjuk meg. A valóságban pedig kommunikálnunk kell morcos, nehezen szóra bírható, lengyel akcentusú; a brit kiejtést affektálva utánzó; agresszíven beszólógatós, esetleg előzékenységével idegesítő emberrel. 

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy egyénileg változó, kinek mi a jobb: a nyelviskola vagy a magántanár. Ha nem hajt minket a tatár a diplomához szükséges nyelvvizsga felé, ha szívesen és örömmel beszélgetünk másokkal, ha nem küzdünk tanulási nehézségekkel és ha nem kell speciális szaknyelvet elsajátítanunk, nyelviskolában is ugyanolyan jól megtanulhatunk egy idegen nyelvet. Más esetben valószínűleg hatékonyabb megoldás, ha magántanárhoz fordulunk. Kis nyelvek esetében pedig sokkal nehezebb az időbeosztásunknak és szintüknek megfelelő nyelvtanfolyamot találni, ebben az esetben isjobb, ha magántanárhoz fordulunk. 

özeledik a nyelvtanulás kérdéseivel kapcsolatos döntések szezonja, összefoglaltuk hát, mik a nyelviskola és a magántanár előnyei és hátrányai.

A nyelviskola hátrányai

• a nyelviskola nem alkalmazkodik hozzánk sem időben, sem térben és a nyelvtudás szintjében, hiányosságaink tekintetében is legfeljebb csak hozzávetőlegesen
• ha már egyszer befizettünk egy nyelvtanfolyamot, ritkán van visszaút - ha csapnivalóan rossz a tanár, vagy hirtelen világkörüli utazást nyertünk és emiatt nem akarjuk befejezni a tanfolyamot, általában nem, vagy csak rengeteg utánajárással kaphatjuk vissza pénzünket
• könnyen előfordulhat, hogy olyan emberekkel kerülünk egy csoportba, akikkel - életkori sajátosságok vagy a közös érdeklődés hiánya miatt - egyszerűen nem tudunk mit kezdeni. Én egyszer például folyton egy 16 éves gimnazista fiúval voltam párban, aki kizárólag a fingik, fingás szavakat tartalmazzó példamondatokat szerette: nem feltétlenül az én stílusom...
• ha valaki bátortalan vagy egyszerűen nem a szavak embere, hátrányba kerülhet a csoport szócséplő vagy bekiabálós rétegéhez képest.

A nyelviskola előnyei

• sokkal, de sokkal olcsóbb, mint a magántanár 
• a csoportos tanulás szinesítheti az órákat:
• egyrészt nem csak a nyelvtanárral, hanem más, (érdekes) emberekkel is találkozhatunk.
• másrészt izgalmas játékokat játszhatunk vagy bonyolultabb szituációkat kell megoldalnunk. Gondoljunk arra, hogy rengeteg élethelyzetben nem csak két ember beszélget - egy tárgyaláson, megbeszélésen vagy bulin minimum 2-3 emberrel kell megosztani gondolatainkat. Ezeket az élethelyzeteket könnyebb csoportban gyakorolni.
• a jó csoportdinamika motiválhat minket - sokkal cikibb bevallani, hogy nincs kész a leckénk, ha mindneki másnak meg igen, és van kihez mérni a teljesítményünket.

Ha nagyon sarkítva fogalmazunk, azt mondhatjuk: jó nyelviskola nincsen, csak jó nyelvtanár van. Vagyis: sajnos még a legpatinásabb vagy legdivatosabb nyelviskola falai között is felbukkanhat csapnivalóan rossz tanár, és a leglepukkantabb, poros-pókhálós, pincehelyiségre emlékeztető tanteremben is feltűnhet az igényes nyelvtanárok következő csillaga. Tehát ha egy tanfolyam ára a csillagos eget éri, nem feltétlenül jelenti azt, hogy pénzünkért a megfelelő minőséget kapjuk. 

Mivel szinte minden a nyelvtanáron áll vagy bukik, az a jó nyelviskola, amelyik figyel arra, hogy jó tanárai legyenek. Ebből a nyelvtanulók sajnos vajmi keveset érzékelhetnek, de azért lehetnek jelek:

• A jó nyelviskola igényesen választja ki nyelvtanárait: megnézi a diplomájukat, az adott idegen nyelven elbeszélget velük és próbaórát kér. Erről annyit, hogy jómagam, hosszúnak mondható pályafutásom során többtucatnyi nyelviskolába küldtem már el az önéletrajzom, de csak egyetlen egy (!) esetben kellett próbaórát tartanom, és két esetben kellett az adott idegen nyelven megszólalnom. Volt olyan, hogy egy nyelviskola anélkül adott volna órát nekem, hogy egyáltalán látott volna! És sajnos a nagynevű nyelviskolák is gyakorta járnak el így. Tisztelet a kivételnek.
• A jó nyelviskola a felvétel után is figyelemmel kíséri nyelvtanárait: ez azt is jelentheti, hogy olykor felbukkan az órán egy titokzatos alak, aki szólni nem szól, de a papírjaiba merülve bőszen jegyezetel - megfigyeli a nyelvtanárt munka közben. 
• A jó nyelviskola visszajelzést kér a nyelvtanulóktól: ez legalább annyit jelent, hogy a tanfolyam végén ki kell tölteni egy kérdőívet és így értékelni a tanárt, ideális esetben pedig a nyelviskola - és egyébként maga a nyelvtanár is - folyamatosan arra bíztatja a hallgatókat, hogy mondják el véleményüket az órákkal és a tanárral kapcsolatban. 

És még néhány dolog, ami a nyelvtanáron kívül számít (vagy nem számít):

• fontos, hogy jó legyen a légkör - minden ezoterikus vagy feng shuis felhang nélkül: ha jól érzed magad egy épületben vagy tanteremben, az jó jel.
• felszereltség: a minimum: a teremben legyen tábla, filctoll (ami fog), magnó, melyet nem félórás vadászat és a franciacsoport hallásértéses feladatai után ragad magához a tanár. Az ideális: bármikor fellapozható szótárok, esetleg interaktív tábla, számítógép. 
• akkreditált nyelviskola: ez anyagi szempontból annyit tesz, hogy a tanfolyamok árára a nyelviskola nem teszi rá az ÁFÁ-t (céges nyelvoktatás esetén pedig a tanfolyam ára leírható a szakképzési hozzájárulásból), szakmai szempontból pedig annyit, hogy a nyelviskola komoly minőségi ellenőrzésen esett és esik át, folyamatosan. Az akkreditációnak pedig rendkívül szigorú követelményrendszere van. Elvben. A gyakorlatban ez inkább rengeteg papírmunkát jelent, és sok nyelviskola olyan tanfolyamokat is akkreditált képzésként számol el, amik sohasem szagoltak akkreditációt - ez főleg a kis nyelvekre vagy a speciális szaknyelvekre vonatkozik. A másik probléma, hogy nem a tanárokat, hanem a nyelvoktatási programokat, tanterveket érinti az akkreditáció. Attól még, hogy egy tanár tűpontosan követi a nyelviskola által kiszabott tantervet, simán tarthat fájdalmasan unalmas órákat, amelyektől örökre elmehet a kedvünk a nyelvtanulástól.
• sose higgy az olyan hangzatos hirdetéseknek, melyek szerint "3 hónap alatt!!" "anyanyelvi szinten!!" - ha egy nyelviskola ilyen hazugságokra szorul azért, hogy hallgatókra vadásszon, ott valami nagyon komoly baj van.  

Mindent összevetve érdemes tehát inkább egy bevált nyelvtanárhoz, mint nyelviskolához ragaszkodni.