Dover Nyelvi Centrum

A nyelvtanulás egy pontján mindenki szembesül azzal az elvárással, ami nagyjából így hangzik: nem elég okosnak lenni, annak is kell látszani. A nyelvtanulásban erre a szerepre - okosnak látszani - a legalkalmasabb a nyelvvizsga megszerzése. A kérdés persze az: melyiket? Ebben a sorozatunkban a Magyarországon elérhető angol nyelvvizsgákról van szó.

Mindenki ismeri és egy ideig félte a "Rigó utca" nevét (melyet nyilván a székhely címéről kapott Régesrég, egy messzi-messzi galaxisban volt egy szervezet, az Idegennyelvi Továbbképző Központ. Ez - a honlap tanúsága szerint - 1967 szeptemberében kezdett működni az ELTE felügyelete alá tartozó intézményként, megkapta mellé az Állami Nyelvvizsga Bizottságot is működtetni. Kezdetben öt, mára több, mint ötven nyelvből lehet nyelvvizsgázni (1997-ben több, mint százezren éltek is a lehetőséggel - ez akkoriban az összes nyelvvizsgázót jelentette, hiszen a Rigónak 2000 januárjáig monopóliuma volt), kezdetben csak Budapesten, majd a nyelvvizsgázók számának növekedésével vidéken is (jelenleg negyvennégy település kb másfélszer ennyi helyszínén).

Erről az időszakról az a hír járta, hogy a központ - monopolhelyzetét kihasználva - meglehetősen önkényesen működött (mindenkinek van olyan sztorija, hogyan járta meg ismerős-rokon: nekem anyámat buktatták meg oroszból szókincse és kifejezőkészsége hiánya miatt, miután már három éve kísérgetett szovjeteket az országban, és tolmácsolt nekik, oroszul álmodott stb. - ezzel szemben engem '98-ban angolból és franciából is tökéletesen korrektül kezeltek, igaz, a két alkalom között eltelt húsz év). Hogy ebből mi igaz, csak az épp akkor ott nyelvvizsgázók lelkiismerete tudhatja pontosan.

Ami bizonyos: 2000 január elsejével megszűnt az állami nyelvvizsga intézménye, helyette államilag elismert nyelvvizsga tehető a Nyelvvizsgát Akkreditáló Testület által akkreditált nyelvvizsgaközpontban vagy -helyen. Természetesen az ITK villámsebesen megfelelt a követelményeknek. Megszűnt az ÁNYB is, lett helyette Országos Nyelvvizsga Tanács, amelynek jelenleg kb. 1000 vizsgabiztosa van.

2005 januárjától az ITK visszatért az őt korábban felügyelő ELTE kebelére, és azon belül működik tovább. Azóta ismét erősödik a nyelvoktatási profil is, amely korábban szinte teljesen elsorvadt. Az év szeptemberétől az ITK biztosítja a nyelvoktatást az ELTE diákjainak.

A nyelvvizsa általános szabályai:

Vizsgatípusok:

Kétnyelvű vizsga tehető arab, angol, beás (cigány), cseh, dán, eszperantó, finn, francia, horvát, japán, kínai, lovári (cigány), német, olasz, orosz, román, spanyol, szerb, svéd, szlovák, szlovén és újgörög élő idegen nyelvekből, valamint latin és ógörög nyelvből;egynelvű pedig magyarból (egyedüliként az országban), és eszperantóból.

Fontos tudni, hogy ezek csak általános nyelvvizsgák, szakmai nyelvvizsga az ITK-ban nem tehető.

Mit tartalmaz a nyelvvizsga?

A nyelvvizsga két részből áll: egy szóbeli vizsgából, mely a beszédkészséget és beszédértési készséget méri (ennek része közép- és felsőfokon a beszéd értését mérő, gépi hang - audiókazetta - felhasználásával laborban külön lebonyolított írásbeli feladat is), valamint egy írásbeli vizsgából, mely az olvasott szöveg értését és az íráskészséget méri (amelynek része közép- és felsőfokon az ötven kérdéses nyelvtani teszt is)

Vizsgadíjak

Jelentkezés

Egy PDF formátumú jelentkezési lap kitöltésével, és postai beküldésével (ez megtehető az akkreditált nyelvvizsgahelyeken is), valamint a vizsgadíj postai csekkes, vagy átutalásos rendezésével.

Időpontok

Az aktuális táblázat szerint idén a következő időpont van még:

Erről fontos tudni, hogy ekkor a Rigó utcában biztosan van vizsga, máshol csak akkor, ha van elegendő jelentkező.

Ajánlanátok?

Rendszeresen olvasok egy-két nyelvoktatással foglalkozó weboldalt (köztük blogokat is), és itt egy cikk arról, hogy mit érdemes választani: nyelviskolát vagy magántanárt. Én ehhez hozzátennék egy harmadik megoldást is: az internetet. Lássuk szépen sorjában.

A magántanár:

• drága, jóval drágább, mint egy nyelviskola. Cserébe viszont
• alkalmazkodó. Nehéz lenne olyan magántanárt találni, aki nem alkalmazkodna hozzánk térben és időben is, legyen az Pesthidegkút vagy Soroksár, napközben, vagy reggel fél héttől. Ezen kívül
• személyre szabott oktatást nyújt, miután felmérte az igényeinket, és hogy pontosan mit is szeretnénk fejleszteni. Ez a két tulajdonsága teszi kitűnővé pl. kezdők, vagy nagyon elfoglalt tanulni szándékozók számára.
• ritkán szervezi hallgatóit csoportba (hacsak nem keresik meg kifejezetten többen, hogy szeretnének együtt tanulni). Ez érdekei ellen való lenne egyrészt (igen, néha a tanár is önző, bár a tanításnak csak a tudás átadásáról kellene szólnia), másrészt viszont valószínűleg nem lehet könnyű több, egymástól teljesen független ember programját az angolórára hangolni (ha egyszerű lenne, valószínűleg nyelviskolába mennének). Ennek következménye, hogy
• könnyű alkalmazkodni hozzá, hiszen a tanár csak egy hallgatóval foglalkozik, jó esetben könnyű megszokni egymás stílusát. Ennek azonban van más következménye is: ha nincs csoport, elveszik az egyik legfontosabb tényező: a hajtás, hogy jobb legyek a másiknál (másik oldalról: hogy segítsem a másikat, együtt legyünk jobbak).

A magántanár előnyei

• valószínűleg könnyedén találhatunk olyan magántanárt, aki helyben és időben alkalmazkodik hozzánk. Ha például Békásmegyeren lakunk és pincérként Rákospalotán dolgozunk, akkor is találhatunk olyan tanárt, aki nem csak az esti óránkban és a munkahelyünk felé valahol félúton áll a rendelkezésünkre. 
• a magántanárt könnyebb lecserélni, ha nem vagyunk vele elégedettek. (És ezt tegyük meg bátran!)
• a magántanárnak elvileg kutyakötelesége a szintünkhöz, érdeklődési területünkhöz alkalmazkodni, gyengeségeinket felmérni, azokra nagyobb hangsúlyt fektetni, stb. Ha például búváriskolát akarunk nyitni Ecuadorban és kizárólag a hárombetűs szavak megjegyzése okoz nehézséget, akkor jó esetben a magántanárral búvárkodással kapcsolatos blogokat olvasgatunk és hárombetűs szavakat gyakorlunk az óra egy részében. 

A magántanár hátrányai

• sokkal drágább a tanfolyamhoz képest (igaz, ha jól kihasználjuk a lehetőséget, és rövidebb időn belül jutunk el ugyanahhoz a célhoz, a ráfordított összeg megtérülhet)
• a magántanárral való tanulás - különösen ha kiismertük az illetőt - unalmassá válhat: mindig ugyanaz a lemez, mindig ugyanaz a hozzáállás, vélemény...
• elég, ha csak a magántanár kiejtését, beszédsebességét és kommunikációs stílusát szokjuk meg. A valóságban pedig kommunikálnunk kell morcos, nehezen szóra bírható, lengyel akcentusú; a brit kiejtést affektálva utánzó; agresszíven beszólógatós, esetleg előzékenységével idegesítő emberrel. 

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy egyénileg változó, kinek mi a jobb: a nyelviskola vagy a magántanár. Ha nem hajt minket a tatár a diplomához szükséges nyelvvizsga felé, ha szívesen és örömmel beszélgetünk másokkal, ha nem küzdünk tanulási nehézségekkel és ha nem kell speciális szaknyelvet elsajátítanunk, nyelviskolában is ugyanolyan jól megtanulhatunk egy idegen nyelvet. Más esetben valószínűleg hatékonyabb megoldás, ha magántanárhoz fordulunk. Kis nyelvek esetében pedig sokkal nehezebb az időbeosztásunknak és szintüknek megfelelő nyelvtanfolyamot találni, ebben az esetben isjobb, ha magántanárhoz fordulunk. 

özeledik a nyelvtanulás kérdéseivel kapcsolatos döntések szezonja, összefoglaltuk hát, mik a nyelviskola és a magántanár előnyei és hátrányai.

A nyelviskola hátrányai

• a nyelviskola nem alkalmazkodik hozzánk sem időben, sem térben és a nyelvtudás szintjében, hiányosságaink tekintetében is legfeljebb csak hozzávetőlegesen
• ha már egyszer befizettünk egy nyelvtanfolyamot, ritkán van visszaút - ha csapnivalóan rossz a tanár, vagy hirtelen világkörüli utazást nyertünk és emiatt nem akarjuk befejezni a tanfolyamot, általában nem, vagy csak rengeteg utánajárással kaphatjuk vissza pénzünket
• könnyen előfordulhat, hogy olyan emberekkel kerülünk egy csoportba, akikkel - életkori sajátosságok vagy a közös érdeklődés hiánya miatt - egyszerűen nem tudunk mit kezdeni. Én egyszer például folyton egy 16 éves gimnazista fiúval voltam párban, aki kizárólag a fingik, fingás szavakat tartalmazzó példamondatokat szerette: nem feltétlenül az én stílusom...
• ha valaki bátortalan vagy egyszerűen nem a szavak embere, hátrányba kerülhet a csoport szócséplő vagy bekiabálós rétegéhez képest.

A nyelviskola előnyei

• sokkal, de sokkal olcsóbb, mint a magántanár 
• a csoportos tanulás szinesítheti az órákat:
• egyrészt nem csak a nyelvtanárral, hanem más, (érdekes) emberekkel is találkozhatunk.
• másrészt izgalmas játékokat játszhatunk vagy bonyolultabb szituációkat kell megoldalnunk. Gondoljunk arra, hogy rengeteg élethelyzetben nem csak két ember beszélget - egy tárgyaláson, megbeszélésen vagy bulin minimum 2-3 emberrel kell megosztani gondolatainkat. Ezeket az élethelyzeteket könnyebb csoportban gyakorolni.
• a jó csoportdinamika motiválhat minket - sokkal cikibb bevallani, hogy nincs kész a leckénk, ha mindneki másnak meg igen, és van kihez mérni a teljesítményünket.

Ha nagyon sarkítva fogalmazunk, azt mondhatjuk: jó nyelviskola nincsen, csak jó nyelvtanár van. Vagyis: sajnos még a legpatinásabb vagy legdivatosabb nyelviskola falai között is felbukkanhat csapnivalóan rossz tanár, és a leglepukkantabb, poros-pókhálós, pincehelyiségre emlékeztető tanteremben is feltűnhet az igényes nyelvtanárok következő csillaga. Tehát ha egy tanfolyam ára a csillagos eget éri, nem feltétlenül jelenti azt, hogy pénzünkért a megfelelő minőséget kapjuk. 

Mivel szinte minden a nyelvtanáron áll vagy bukik, az a jó nyelviskola, amelyik figyel arra, hogy jó tanárai legyenek. Ebből a nyelvtanulók sajnos vajmi keveset érzékelhetnek, de azért lehetnek jelek:

• A jó nyelviskola igényesen választja ki nyelvtanárait: megnézi a diplomájukat, az adott idegen nyelven elbeszélget velük és próbaórát kér. Erről annyit, hogy jómagam, hosszúnak mondható pályafutásom során többtucatnyi nyelviskolába küldtem már el az önéletrajzom, de csak egyetlen egy (!) esetben kellett próbaórát tartanom, és két esetben kellett az adott idegen nyelven megszólalnom. Volt olyan, hogy egy nyelviskola anélkül adott volna órát nekem, hogy egyáltalán látott volna! És sajnos a nagynevű nyelviskolák is gyakorta járnak el így. Tisztelet a kivételnek.
• A jó nyelviskola a felvétel után is figyelemmel kíséri nyelvtanárait: ez azt is jelentheti, hogy olykor felbukkan az órán egy titokzatos alak, aki szólni nem szól, de a papírjaiba merülve bőszen jegyezetel - megfigyeli a nyelvtanárt munka közben. 
• A jó nyelviskola visszajelzést kér a nyelvtanulóktól: ez legalább annyit jelent, hogy a tanfolyam végén ki kell tölteni egy kérdőívet és így értékelni a tanárt, ideális esetben pedig a nyelviskola - és egyébként maga a nyelvtanár is - folyamatosan arra bíztatja a hallgatókat, hogy mondják el véleményüket az órákkal és a tanárral kapcsolatban. 

És még néhány dolog, ami a nyelvtanáron kívül számít (vagy nem számít):

• fontos, hogy jó legyen a légkör - minden ezoterikus vagy feng shuis felhang nélkül: ha jól érzed magad egy épületben vagy tanteremben, az jó jel.
• felszereltség: a minimum: a teremben legyen tábla, filctoll (ami fog), magnó, melyet nem félórás vadászat és a franciacsoport hallásértéses feladatai után ragad magához a tanár. Az ideális: bármikor fellapozható szótárok, esetleg interaktív tábla, számítógép. 
• akkreditált nyelviskola: ez anyagi szempontból annyit tesz, hogy a tanfolyamok árára a nyelviskola nem teszi rá az ÁFÁ-t (céges nyelvoktatás esetén pedig a tanfolyam ára leírható a szakképzési hozzájárulásból), szakmai szempontból pedig annyit, hogy a nyelviskola komoly minőségi ellenőrzésen esett és esik át, folyamatosan. Az akkreditációnak pedig rendkívül szigorú követelményrendszere van. Elvben. A gyakorlatban ez inkább rengeteg papírmunkát jelent, és sok nyelviskola olyan tanfolyamokat is akkreditált képzésként számol el, amik sohasem szagoltak akkreditációt - ez főleg a kis nyelvekre vagy a speciális szaknyelvekre vonatkozik. A másik probléma, hogy nem a tanárokat, hanem a nyelvoktatási programokat, tanterveket érinti az akkreditáció. Attól még, hogy egy tanár tűpontosan követi a nyelviskola által kiszabott tantervet, simán tarthat fájdalmasan unalmas órákat, amelyektől örökre elmehet a kedvünk a nyelvtanulástól.
• sose higgy az olyan hangzatos hirdetéseknek, melyek szerint "3 hónap alatt!!" "anyanyelvi szinten!!" - ha egy nyelviskola ilyen hazugságokra szorul azért, hogy hallgatókra vadásszon, ott valami nagyon komoly baj van.  

Mindent összevetve érdemes tehát inkább egy bevált nyelvtanárhoz, mint nyelviskolához ragaszkodni.

Van itt egy cikk, ami azt mutatja, hogy az útnak korántsem vagyunk még a végén, sőt.

A cikk szerint (2008-as adatok alapján) a magyarok nyelvi képességei katasztrofálisak.

Forrás: Eurostat. 2008. Adatok: 25-64 éves lakosság reprezentatív felmérése saját bevallás alapján, százalékban.

Ha ez a felmérés igaz (hagyjuk itt figyelmen kívül Churchill híres mondását a statisztikákról), hát Magyarország komoly lemaradásban van. Azt se felejtsük el, hogy saját bevallás alapján készült a felmérés, ezt azt is jelentheti, hogy (minden esetben, minden országban) a felmérés egy kissé felfelé korrigált. Az EU-átlag kb. 63 százaléka a GDP-nk, de nyelvtudás tekintetében mindössze az átlag 43%-át teljesítjük. Nálunk rosszabbnak csak a románok bizonyultak.

A hiba okát kereshetjük az iskolai oktatásban.

Láthatjuk, hogy komoly lemaradásunk általános iskolában van, középiskolában a különbség nem túl jelentős.

De a statisztika mennyiségi tudomány, nem képes minőségek közt különbséget tenni. Nem tisztem minősíteni sem az EU többi tagállama, sem Magyarország közoktatását, illetve azon belül a nyelvoktatás minőségét.

Az adatok azonban makacs dolgok. Valami nem stimmel a magyar idegennyelv-oktatással. Lehetne ráfogni a 40 év államszocializmusra, de akkor mivel magyarázzuk Szlovénia kiemelkedő eredményét? (Közvetlenül utána a balti államok jönnek, de náluk az orosz a leginkább beszélt nyelv)

A helyzet tehát az, hogy tetszik-nem tetszik, idegennyelvoktatásra szükség van. És hogy miért az angol legyen az az idegen nyelv? Ezért.

Mit láttunk a videón?

-

• Kétmillárd ember tanul angolt világszerte;
• Ezek jelentős része kínai, afrikai, indiai állampolgár;
• Tavaly Kína lett a világ legnagyobb angolul beszélő országa;
• Érdemes megfigyelni a példamondatokat: "Meg akarom változtatni az életem", "Nem akarom cserbenhagyni a szüleimet", "Nem akarom, hogy bárki cserbenhagyja az országunkat", "Tökéletesen akarok angolul beszélni!";
• Tudjuk, hogy a kínaiak hogyan kebelezték be a feldolgozóipart, a bútoripart, hogy a világ könnyűiparának nagy része náluk termel, és hogy most irányították figyelmüket a nehezebb, bonyolultabb, magasabb képzettséget igénylő iparágak (számítástechnika, gépgyártás, autóipar stb.) felé;
• Azt is tudjuk, hogy India a világ számítástechnikai iparának egyre fontosabb szereplője;
• És végül érdemes tudni, hogy Afrika, a maga eddig részben kiaknázatlan ásványkincskészletével még csak most lép majd színpadra;
• Ahhoz, hogy ebben képzettséget szerezzenek, lehetőségük, reményük legyen a jobb életre, elengedhetetlen szükségük van az angolra.

Mozdulnunk kell. Ha nem tesszük, menthetetlenül lemaradunk, és elveszítjük azt a maradék kis versenyelőnyünket is, ami még van. Manapság sláger az élethosszig tartó tanulás intézménye. Itt a lehetőség!

Ha tetszett, csatlakozz a Facebook-oldalunkhoz!

Korábban volt szó az e-learningről, mint lehetséges megoldásról a nyelvtanulással kapcsolatos második leggyakoribb kifogásra válaszul:

Nincs időm arra, hogy minden nap az angollal foglalkozzak.

Ha valóban angolul akarunk tanulni, akkor mostantól kezdve megtehetjük úgy is, hogy az angol nyelvtanfolyam akár otthonunkban zajlik!

Tegyünk egy próbát, további, részletes információ a Dover E-learning oldalán és a saját honlapon található, de a kérdésekre szívesen válaszolunk a kommentek között is.

A napokban került fel a velvetre egy cikk egy moszkvai hölgyről, Marina Orlováról, aki egyéb motivációs tényezőket is bevet a nyelvoktatásban az angol nyelv szépségein kívül (legutóbb pédául a byte szó eredetéről beszélt). Oké, valójában csak szavak eredetét magyarázza meg, egyebet nem tanít.

Azon kívül, hogy az illető nagyon vonzó, más érdekessége is van a videóknak - méghozzá a mottójuk: az intelligencia szexi. Ő már csak tudja: megválasztották minden idők legszexisebb filológusának, és minden idők legszexibb geekjének (kb. kockafej).

Nekem már csak egyetlen kérdésem van ezzel kapcsolatban. Így is lehet nyelvet tanítani, vagy a ráadás-ingerek inkább hátrányos hatással vannak a nyelvtanításra?

I take it you already know
Of tough and bough and cough and dough?
 Others may stumble, but not you,
On hiccough, thorough, lough and through?
 Well done! And now you wish, perhaps,
To learn of less familiar traps?
Beware of heard, a dreadful word
That looks like beard and sounds like bird,
And dead: it's said like bed, not bead -
For goodness sake don't call it deed!
Watch out for meat and great and threat
(They rhyme with suite and straight and debt).

A moth is not a moth in mother,
Nor both in bother, broth in brother,
And here is not a match for there
Nor dear and fear for bear and pear,
And then there's dose and rose and lose -
Just look them up - and goose and choose,
And cork and work and card and ward,
And font and front and word and sword,
And do and go and thwart and cart -
Come, come, I've hardly made a start!
A dreadful language? Man alive!
I'd mastered it when I was five!

Ha nyelvtanár vagy,  biztos sokszor hallottad, ha nyelvtanuló vagy, biztos mondtad már:

De kár, hogy nekem nincs nyelvérzékem!

Ez egy kényelmes kifogás, a lustaság elleplezésére tökéletes. Mi rá a standard válasz, amit mindannyian hallottunk már?

Hát magyarul hogy tanultál meg? Magyarul is beszélsz, az pedigaz egyik legnehezebb nyelv a világon, nemde? Akkor az angol nem jelenthet problémát.

Esetleg:

Nincs olyan, hogy nyelvérzék, elegendő kitartással bármelyik nyelv megtanulható.

Netán:

Nyelvérzéke mindenkinek van, látod, én is hogy megtanultam!

Természetesen ezek egyike sem teljesen igaz.

Más az, ha valaki az anyanyelvét* tanulja meg gyerekkortól, és más, ha később egy újabb nyelvet kezd tanulni.  A nyelviskoláknak, nyelvtanításnak nyilván ezzel az utóbbi esettel van dolga.

A témáról sok vita folyt, közmegegyezés arról született, hogy a nyelvérzékre igazak a következők:

• egymástól független kognitív képességek összessége;
• intelligenciafüggetlen (Sparks & Ganschow, 2001);
• egyesek szerint nem fejleszthető (Pinker, 1994; Skehan, 1991, 1998);
• mások szerint nem támasztható alá, hogy állandó lenne (Skehan, 2002).

Fontos megjegyezni, hogy nem azt méri a nyelvérzék, hogy képes vagy-e megtanulni egy idegen nyelvet, hanem, hogy azonos feltételek mellett milyen ütemben tanulnál meg mondjuk angolul.

Hogy mik ezek az egymástól független képességek? Íme:

• fonetikai kódolási képesség: mennyire látjuk át az írott betű és az ejtett hang közti összefüggéseket. Ilyen pl. az angolban, hogy az 'S' hang általában 'sz'-ként ejtendő, míg a lengyelben az 'sz' összetett betűt 's'-nek ejtik (tehát, ha egy lengyel azt írja le, hogy 'Budapeszt', azt bizony 'Budapest'-nek ejti);
• nyelvtani érzékenység: mennyire ismerjük fel, hogy egy szó a mondatban milyen nyelvtani szerepet tölt be.
• induktív nyelvtanulási képesség: felismerjük-e az adott nyelv szintaktikai és morfológiai szabályait. Egyszerűbben fogalmazva: ha van egy nyelv, amelyben a 'sklo' jelenti az 'autó' szót, a sklokak azt, hogy 'autóval', végül pedig ssyc azt, hogy 'kultúra', akkor hogy fordítanánk le a 'kulturával' szót? Ssycva, ssyckak, sklokak, vagy ssyc? Ha Ön válasza a b), gratulálunk, Ön rendelkezik bizonyos induktív nyelvtanulási képességgel!
• asszociatív memória: a hangok, és azok jelentése közti kapcsolat tárolásának, előhívásának, alkalmazásának képessége, egyszerűbben fogalmazva: hogy tudunk szavakat tanulni.

Rendben, most már tudjuk, hogy miből áll össze a nyelvérzék. Miért nem igaz a második és a harmadik válasz egyike sem?

Egyszerű logika. Négy különálló képességről van szó, ez azt jelenti, hogy nagyon ritka az olyan eset, amikor valakinek mind a négy képességben súlyos hiányosságai lennének. Valószínűbb, hogy a normáleloszlás szerint az emberek nagy része közepesen teljesít mindegyikben, és jóval kisebb, elenyésző arányuk az, akinek valamelyik képessége az átlag alatti, illetve az átlagot meghaladó lenne. Ha tehát elfogadjuk a nyelvzsenik létét, és ezt ahhoz kötjük, hogy a nyelvzsenik nyelvérzéke kiemelkedő, akkor kb. ugyanakkora arányban kell lennie azoknak is, akiknek szinte egyáltalán nincs nyelvérzéke.

Csak, hogy a nyelvérzék hiányával takarózókat tovább szorítsuk a napfény felé: természetsen Carroll kutatásai nyomán összeállítottak egy nyelvérzékmérő tesztet is: az angol verzióját Modern Language Aptitude Test-nek (MLAT; ennek egy katonai célokat szolgáló változatát Defense Language Aptitude Batterynek, DLAB-nak), a magyar átiratot pedig Modern Egységes Nyelvérzék Tesztnek (MENYÉTnek) nevezik, és a négy képességet különböző feladatok segítségével, jó pontossággal mérik.

 Aki tehát a nyelvérzéke hiányára hivatkozik, száz esetből úgy kilencvennyolcban téved. A maradék pedig türelemmel, sok energiával, és motivációval pótolható.

Itt a szeptember, irány a legközelebbi nyelviskola!

Forrás: A Magyar Egységes Nyelvérzékmérő Teszt (MENYÉT) vizsgálata hangos gondolkodtatásos eljárással

*Extrém esetben előfordulhat, hogy magyarként az Államokban születsz és amerikai nevelőszülőkkel és környezetben nősz föl, ekkor az anyanyelved ugyan a magyar, de az amerikai angolt magyar akcentus nélkül fogod beszélni. Ezért helyesebb az 'elsőként tanult nyelv' kifejezést használni az 'anyanyelv' helyett.

Korábban volt szó a motiváció kérdéséről. Mellette ott van a második leggyakoribb kifogás:

Nincs időm arra, hogy minden nap az angollal foglalkozzak.

Erre két válaszom, és egy kérdésem van:

1. Arra van időd, amire akarod.
Ez persze nem jó válasz, rengeteg ember túlórázik, sok a dolga, és emellett szeretne nyelvet tanulni. Úgy gondolom, hogy nyelvtanulás nincsen komoly mennyiségű ráfordított idő nélkül. Azt mondják az okosok, hogy a minimum arány a tanórák:önálló tanulás között legalább 2:3 legyen, ahol az utóbbit lehet növelni tetszés szerint. Ez persze a tanáron is áll, vagy bukik. Annyi házit kell adni a hallgatónak, hogy legyen mivel elfoglalnia magát.

2. Alternatív megoldások
Nézz meg egy filmet, egy sorozatot, kövess figyelemmel híreket, hallgass rádiót, zenét.... Aham. Attól eltekintve, hogy az ilyen produkciók nagy részében simán felfedezhetők nyelvtani hibák, ezek a megoldások csak mondjuk a szövegértésedet erősítik, mivel elég egyoldalú a kommunikáció (te figyeled a filmet), nem kapsz esélyt arra, hogy megszólalj, hogy gyakorolj. Ezért ezt csak kiegészítő megoldásként javaslom.

3. E-learning?
Egy ideje zajlanak ezzel kapcsolatos tárgyalások, sőt, a nyelviskolának már van is ilyen megoldása, de érdekelne, hogy mit gondoltok az E-learningről.

Cikkünket természetesen folytatjuk.

Azt hiszem, ez mindenkinél előfordul, aki valaha tanított/tanult angolt.

De hát az angolban erre nem kell figyelni, tök közvetlenek, végülis tegezik egymást, nem?

Természetesen nem.

Ha megnézzük a régi angolt, akkor alig négyszáz éve még bőven láthattuk, hogy két külön névmás létezik az egyes szám második személy, illetve a többes szám második személy megkülönböztetésére, valahogy így:

Hogy melyik honnan lehet ismerős? Nos, a thou-t a  legegyszerűbben akkor találjuk meg, ha arra adjuk a fejünket, hogy William Shakespeare műveit eredetiben olvassuk (páratlan élmény, mindenkinek ajánlom), illetve ha valahol előkerül a régi, Jakab király-féle angol bibliafordítás, abból is a leggyakrabban idézett parancsolat, az ötödik:

Thou shalt not kill.

A shalt jelentésébe most ne menjünk bele. Láthattuk a táblázatban, hogy a thou volt a klasszikus tegező formula. Nem volt ez mindig így, ehhez is kb. négyszáz év kellett. A 13. századi óangolban a thou még tegező és magázó értelemben is használatos volt, a 17. századra családtagok, és a társadalomban a beszélő alatt elhelyezkedők megnevezésére szolgált, főleg azért, mert a magasabb osztály tagjait - francia behatásra - a többesszámú ye forma illette meg. Ebből alakult ki a ye magázó, a thou tegező értelme.

A 17. század meglehetősen...pörgős időszak volt Anglia életében (elég, ha a század elején uralkodó I. Erzsébetre, a század közepén zajló katolikus restaurációs kísérletre, majd Orániai Vilmos hatalomátvételére gondolunk 1688-ban), nem csoda, hogy ezt a nyelv is lekövette. A 18. századra elmondható, hogy a thou formula szinte teljesen kihalt, helyette a ye, illetve annak is a tárgyesete, a you vette át a hatalmat.

Gyakorlatilag tehát elmondható, hogy az angol nem tegező nyelv, hanem magázó.

Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a többes szám második személyű ye nem egyenlő azzal, amit esetleg régebbi korokat ábrázoló filmeken a boltok cégérein látunk. A "Ye Olde Train and Christmas Soppe" esetében a ye nem más, mint a határozott névelő, azaz a the. Ebben az esetben a ye eredeti írásmódja és ejtése ugyanis így nézett ki: Þe [ðiː]. Egyszerűen arról volt szó, hogy az akkori nyomdagépek nem tartalmaztak megfelelő betűt a Þ (eredeti neve: thorn) szedésére, ezért az ipszilonnal helyettesítették. Aztán, az idők során erről az egész váltásról elfeledkeztek, és mindenki elkezdte írásának megfelelően, [ji:]-nek ejteni.

Források:

• Természetesen Wikipedia (kétszer, figyeljük meg, hogy még a tegezés-magázás megkülönböztetésére is a T(u)-V(ous) Distinction kifejezést használják, egy az egyben a franciából átvéve),
• Beautiful English, és
• Online Angol Tanszék

...pont, mint egy jó viccben. A helyzet azonban tovább fokozódik.

Nézek egy prezentációt a nyelvtanulás problémáiról, és elindult tőle az agyam. Az itt következők szigorúan a magánvéleményemet közvetítik.

Simonfalvi véleménye az, hogy a lényeg az örömszerzés tanulói ([nyelv]tanulási képesség csoportban, a tanulás szabad és - pl. szülők által - támogatott) és tanári oldalról ([nyelv]tanítási képesség és képzettség csoportnak). Én ezt - a magam tapasztalatával - úgy fogalmaztam meg, hogy a lényeg a motiváció: a tanár legyen motivált a tanításra (úgy gondolom, hogy motiváltság esetén nem gond a képzettség megszerzése, és a képesség gyakorlása sem), a tanuló pedig legyen motivált a tanulásra (ekkor - általános eseteket figyelembe véve - nem lehet gond pl. a szülői támogatás sem). Ez tehát azt jelenti, hogy a (nyelv)tanulás folyamatát kétoldalról kell, hogy megtámassza a motiváció.

De továbbmegyek, mert szeretek egyszerűsíteni. Melyik motiváció hiánya teszi lehetetlenné a nyelvtanulást, mint folyamatot? A tanulóé? Kétségtelenül megnehezíti a dolgunkat, de nem teszi lehetetlenné. Az egész (elsősorban) egy csipetnyi szerencse, tapasztalat, tudás, képesség-képzettség, türelem, és motiváció kérdése a tanár részéről. Ez a lista nem más, mint a tanárral, mint szakemberrel szemben támasztott elvárások összessége.
Állíthatunk-e ilyen elvárásokat a tanulókkal szemben? Nos, minden tanár találkozott már az ideális tanítvánnyal - álmaiban. Ugyanúgy, ahogy teljesen tökéletes tanár nincsen (bár ismerek kollégákat, akik szinte tökéletesen megfelelnek az elvárásoknak), úgy tökéletes tanuló sem. Lényeges különbség azonban, hogy a helyzetet nem a tanulónak, hanem a tanárnak kell megoldania, azon egyszerű oknál fogva, hogy őt képezték ki arra, hogy az ilyen helyzeteket kezelni tudja.

Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy a tanulónak semmi dolga nincs egy tanfolyamon: dehogynincs, rengeteget segíthet (magának és a tanárnak is), ha nem tökéletesen érdektelenül és motiválatlanul érkezik a tanfolyamra. De a nyelvtanulás - vagy egyáltalán, a tanulás - felelőssége túlnyomórészt a tanáré.

Feltaláltam a spanyolviaszt.

Nektek mi a legrosszabb, vagy a legjobb tapasztalatotok (nyelv)tanulással, tanítással kapcsolatban?
 

Amint azt látjátok, új funkcióval bővült a blog.

Immár ha valamelyik bejegyzés megtetszik, azt tetszés szerint megoszthatjátok Facebookon, Twitteren, iwiwen, vagy tumbleren. Sőt, szükség esetén természesen Facebookon keresztül kifejezheted, ha tetszik egy-egy bejegyzés. Köszi, L.A.!

Sok sikert!

Annak az illetőnek a kedvéért, aki ma bejött az irodába csak azért, hogy eltulajdoníthassa egy kolleganő táskáját, benne iratokkal, pénzzel, szívesen megfontolom a könyves kálmáni törvénykezés egyes pontjainak életbeléptetését.

 Kamerafelvételünk van, ezt alant megtaláljátok, illetve természetesen megtesszük az egyéb szükséges lépéseket.

...egy kicsit másképpen:

Itt a nyár, végre nem ömlik az eső (legalábbis itt nem)! Ma mutatják be az annak idején (tizenöt éve!) korszakalkotó Toy Story harmadik részét. Ennek örömére íme két csajozási tipp Kentől, és egy bónusz kérdés a végén.

És a bónusz kérdés: Mit kérdez a második videó végén Barbie Kentől? :)

Mostantól a nyelviskola minden rezdülését követheted twitteren, facebookon, vagy akár iwiwen is! Rövidesen ezekről állandó link is kikerül jobbra.

Szokás szerint a nyelviskola elindítja nyári (fél)intenzív nyelvtanfolyamait, melyekre a jelentkezés folyamatos.

Az indulási időpontok: június 21, július 12., és augusztus 2.

A tanfolyamok háromhetesek, és kezdődnek délelőtt, illetve délután. Rendszerint ez azt jelenti, hogy a délelőtti nyelvtanfolyamok heti 5x4 - összesen tehát 60 -, a délutániak pedig 3x3 - összesen tehát 27 - nyelvórát tartalmaznak. Újdonságként indítunk nyelvtanfolyamot gyermekeknek is, amelyek a három hét helyett két hét hosszúak - így összesen negyven órásak -, és játékos formában ismertetik meg az idegen nyelvet a fiatal korosztállyal is.

Nyelviskolánk természetesen várja az érdeklődők jelentkezését emailben (dover kukac dover pont hu), vagy telefonon (+3612670606, +3612672626) is.

Helló, ez a Dover Nyelvi Centrum hivatalos blogjának első bejegyzése. Terveink szerint itt fog szerepelni minden, ami a honlapra nem fér fel, illetve érdekes linkek, videók, segítség nyelvtanuláshoz, és -tanításhoz, történetek ésatöbbi. Természetesen várjuk kedves olvasóink hozzászólásait, hozzáfűznivalóit.